Irományom

Hello!
Írtam egy történetet és gondoltam megosztom veletek is. Megkérhetlek titeket, hogy írjatok kritikát? Előre is köszönöm. Na de nem is húzom az időt, itt van. :)
Réka. xx




Chloe szemszöge:
Egy fa alatt ültem a kedvenc könyvemet olvasgatva London legnevezetesebb parkjában, mikor valaki elém állt.
-Szia Chloe!- mondta egy női hang.
Egyből tudtam, hogy az én újdonsült barátnőm az, Hannah. Megöleltem, majd ő is ezt tette. Leült mellém a fűbe beszélgetni. Egyszer csak sok tinilány sikítását hallottuk, de nem tudtuk mi vagy ki az. A lány tömegből kitűnt 5 fiú, tudtuk, hogy ők a One Direction, de mi nem futottunk oda sikoltozva, pedig mi is szeretjük. Csak mind ketten mosolyogtunk. Mikor mindenkinek adtak autogramot és fotózkodtak is, kiszabadultak a nagy tömegből és felénk indultak. Én kicsit meglepődtem, de Hannah nem. Odaértek, Han felállt -így becézem- és megölelte őket egyenként. Kicsit, na jó nagyon zavarodott voltam, hogy mi is történik. A srácok leültek mellénk és elmesélték, hogy Han Louis volt barátnője és még mindig jóban van az összes taggal.
-Szóval azért voltál annyira ismerős.-kacsintottam Han felé.
A tagok is egyenként bemutatkoztak-bár tudták nem kell, de így illadelmesebb. Én is ezt tettem.
A nevem hallatán Lou egyből elkezdett tánc mozdulatokat csinálni és mondta:"Chloe check my flow", majd a többiek is rákezdtek.
Mindenki -Han, a fiúk és én- hangos nevetésben törtünk ki.
A parkban az összes lány minket nézett és csodálkozott, hogy honnan ismerem őket, mert London olyan volt számomra, mint a második otthonom, mert minden nyáron itt voltam a bácsikáméknál és itt a környéken majdnem mindenki ismer. 1-2 órán keresztül elbeszélgettünk, csak megszólalt a mobilom. Anyu volt az, hogy menjek "haza", mert sötétedik és nem találok vissza. Hiába mondtam neki, hogy már annyira ismerek itt mindent, hogy, ha akarnék se tévednék el, de nem vitatkoztam vele. Elbúcsúztam mindenkitől, de előtte telefon számot cseréltem velük és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk Hannahval hozzájuk.
Mikor haza értem a vacsora kész is volt. Elmentem kezet mosni és cstlakoztam a többiekhez az asztalnál. A vacsi nagyon finom volt. Ezután elpakoltuk a tányérokat és elmentem lezuhanyozni.
Mikor beértem a szobába kaptam egy SMS-t Han-től, hogy nézzem meg a twitteremet, mert ő még a srácoknál van.
Felöltöztem, bekapcsoltam a gépet. Felmentem twitterre és látom, hogy +5 követőm van. Rákattintottam és láttam, hogy az összes 1D tag követ. Elmosolyodtam és tudtam, hogy Han-t nyaggatták azzal, hogy adja meg a címem.
Megnéztem egy filmet és kb. éjfél körül lefeküdtem aludni.
Reggel-délelőtt- a húgom, Lily keltett.:
-Anyu üzeni, hogy kelj fel, mert nem fogsz magadhoz térni ebédre.-ugrált rajtam.
-Jó jó, felkeltem- emeltem fel a fejem, de amint kiment, vissza is fúrtam a párnába.
Nagy nehezen felkeltem, bementem a fürdőbe, fogat mostam, lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Lementem a lépcsőn, de, amikor hallottam, hogy a rádióban a 1D-től a WMYB (What Makes You Beautiful) megy, lefutottam a lépcsőn és a nappali közepén énekeltem és táncoltam. Anyuék, már nem is néztek rám furcsán-hisz megszokták- csak nevettek.
Leültem a kanapéra, de rájöttem, hogy a telefonom és a gépem fent maradt, így felfutottam, majd lehoztam.
Lehuppantam-most már véglegesen- a kanapéra. A telefont a mellettem lévő kis dohányzó asztalra tettem, a gépet meg bekapcsoltam. Bedugtam a füllhallgatót a csatlakozóba, majd zenét kapcsoltam, miközben twitteren és Facebookon nézegettem a dolgokat.
Épp vége lett a kedvenc számomnak, mikor anya intett, hogy kész az ebéd.
Mind leültünk az asztal köré és jó ízűen falatozni kezdtünk.
Ebéd után mindent elpakoltunk és felmentem a szobába átöltözni. A szekrény előtt álltam és néztem mit tudnék felvenni, mikor megcsörrent a telefonom.
-Szia, mindjárt ott leszek érted. Tudod, megyünk a srácokhoz. Remélem nem felejtetted el.- szólt bele Han.
-Szia! Nem, dehogy is.
-Akkor jó. Puszi. Szia!
-Szia!- nyomtam meg a piros gombot.
Gyorsan kerestem valami csinos ruhát, gyors smink és már csengettek is. Egy utolsót ellenőriztem magam, majd rohantam le kinyitni az ajtót.
-Hali. Indulhatunk?
-Persze, csak várj egy kicsit-akkor jöttem rá, hogy a telefonom ott fent maradt. Felfutottam, elvettem az ágyról és belecsúsztattam a zsebembe.
-Na itt is vagyok- szálltam be a kocsiba.
Elindultunk, majd egész úton beszélgettünk.
A kocsi megállt egy szép, nagy háznál. Kiszálltunk és a fiúk már szaladtak is ki az ajtón.
-Sziasztok- mondtuk egyszerre, majd megöleltünk minden egyes tagot.
-Hello, már vártunk titeket.-szólalt meg Hazza és a többiek is külön-külön köszöntek.
Bementünk a házba, ahol már minden elő volt készítve.
-Buli lesz?-kérdeztem.
Han. és a többiek csak mosolyogtak, de Lou megszólalt.
-Még szép!-mind hangosan felnevettünk.

***

Éjfél körül a fiúk már nem voltak valami tiszták. Lou az asztal tetején állt és kiabálta, hogy: "Carooot!!" vagy "Supermaaan!!", Zayn körbe futkározott és közben mondogatta, hogy "Vas happenin'?", a többiek meg valami hülyeséget csináltak. Mi csak nevettünk, de annyira, hogy már fájt a hasunk.
2 óra körül a fiúk kiterültek a kanapén és elaludtak. Mi csendben hazajöttünk. Han nálunk aludt, mert már nem akart hazamenni. Adtam neki ruhát, letusoltunk, majd lefeküdtünk aludni.
Reggel mind ketten a telefonunk jelzésére ébredtünk. Megnéztük és láttuk, hogy egy tucatnyi SMS-t kaptunk csak a 1D-től és mindbe ez állt: Szia! Mikor mentetek haza? Mi hogy-hogy nem vettük észre??
Egyiküknek visszaírtunk, majd Han bement a fürdőbe, elintézte a dolgait és kapott tőlem ruhát, amibe haza tud menni. Mikor végzett én is ezt tettem és lementünk a konyhába.
Jó reggelt! -köszönt nekünk anyu, amikor leértünk. -anyukádnak már telefonáltam, hogy itt maradsz ebédre.- nézett Hannahra.
-Magának is Mrs.Greenfield! Jó, köszönöm -biccentett Han.
-Neked is anyu -nyomtam egy puszit az arcára.
-Csináltam reggelit.-mosolyogva mutatott az asztalon lévő pirítósokra, miközben csinálta az ebédet.
-Bob bácsi? -kérdeztem, és leültünk az asztalhoz.
-Dolgozik. válaszolt anyu.
Mikor megreggeliztünk, leültünk a nappaliba és beraktunk egy hosszú filmet.
A filmnek épp vége lett, mikor anyu végzett az ebéddel.
-Gyerek! Kész az ebéd a leveshez raktam sok sárgarépát.-szólt mosolyogva.
Mindketten hangosan felnevettünk.
-Oké anyu.
-Min nevettek olyan nagyon lányok?
-Áh, semmin, csak eszünkbe jutott az egyik barátunk.
-Ki? -kérdezte mosolyogva.
-Répakirály, őhh....vagyis Lou.
Han a háttérben kuncogott.
-Ja, a One Directionből?
-Igen, ő.
-Na sipirc kezet mosni és gyertek enni!!
Azt tettük, amit anyu mondott, majd mind leültünk az asztalhoz.
Ebéd után Han haza ment átöltözni és elmentünk vásárolni.
...
-Megjöttem!! -estem be az ajtón pár táskával a kezemen.
-Szia! -köszönt Bob bácsi.
-Szia kicsim! Jól mulattatok? -kérdezte anyu, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Igen, sokat nevettünk. -tettem le a táskákat és rohantam az asztalhoz.- Már farkas éhes vagyok.
Bob bácsi felnevetett, én meg visszamosolyogtam rá.
-Hé, a táskákkal mi lesz? -kiabált utánam anyu.
-Majd kaja után felviszem, addig elfér ott. -kuncogtam.
-Hát jó, de tényleg felvidd!!
-Fel fogom.
...
Kaja után felvittem a táskákat és az újonnan szerzett ruhákat cipőket, pedig elraktam a szekrényembe.
Bekapcsoltam a gépet, majd beleültem egy kád forró vízbe.
Mikor kiszálltam és felöltöztem leültem az ágyra és bejelentkeztem Skype-ra. A srácok épp fent voltak, és webcam-on beszélgettünk.
-Szia! -köszönt és integetett egyszerre az összes tag.
-Sziasztok! -mosolyogtam.
Mikor Han is megjelent nagyon jó lett a hangulat, de anyu a beszélgetés közepén bejött és közölte, hogy most hívta a főnöke, holnap után vissza kell utaznunk, mert valami megbeszélésre kell mennie.
-Te is jössz.-jelentette ki. Igaz, Bob bácsi vigyázna rád, de ő nappal dolgozik.
Lehajtottam a fejem, majd egy "Jó"-t kinyögtem.
-Holnap lesz időd elbúcsúzni a barátaidtól.- ment ki anyu.
Mikor kiment egyszerre támadtak le, hogy nem mehetek el, vagy ha el is megyek az egész holnapi napot velük kell töltenem. Beleegyeztem.
Éjfél körül már mind fáradtak voltunk, így lefeküdtünk aludni.
Reggel anyura keltem.
-Jó reggelt! Itt vannak a barátaid.-mosolygott.
-Neked is! Köszi, hogy szóltál.-mentem a fürdő felé.
Felöltöztem és lementem, ahol Han és a srácok már vártak.
-Na végre, hogy kész vagy. Mehetünk?-szólalt meg Lou.
-Ne bántsd, még csak most kelt fel, meg tudom érteni.-mondta álmosan Zayn.
Mind felnevettünk.
-Nektek is jó reggelt.-mondtam. Legalább Zayn megért.
Bementem a konyhába, elvettem egy almát, nyomtam anyu arcára egy puszit és indultam az ajtó felé.
-Mehetünk?-kérdeztem.
A többiek bólogattak, majd kiléptünk az utcára. A nap gyönyörűen ragyogott, ami itt, Londonban igazi ritkaság.
-Hova megyünk?-mosolyogtam.
-Mindenhova.-mosolygott vissza Niall.

***                                                                      

Mosolyogva léptem be a házba, ahol bőröndök voltak.
-Na, milyen volt?- kérdezte anyu.
-Nagyon szuper.-válaszoltam.
Leültünk az asztalhoz, ahol már Bob bácsi várt.
-Ez lesz a búcsú vacsoránk.-szólalt meg.
-Sajnos...-hajtottam le a fejem.
*Vacsora után*
-Keveset ettél.-jelentette ki anyu, miközben pakolt el.
-Nem voltam éhes.-felmentem a szobámba összepakolni a cuccaimat, hogy reggel csak indulni kelljen.
Könnyes szemmel aludtam el aznap éjjel.
Korán kellett kelnünk, hogy haza érjünk arra, mire anyu tárgyalása kezdődik.
Beraktuk a cuccainkat a bőröndbe, elbúcsúzkodtunk Bob bácsitól és elindultunk.
Egyszerre elővettem a telefonom és kiírtam twitterre, hogy 'Úton haza felé' és egy szomorú fej.
A srácok és Han ezt a twittem egyszerre észrevették és írták, hogy máris hiányzom nekik. Persze, nekem is hiányoznak ők, de nem volt erőm vissza írni.

A kocsiból kifelé bambulva észrevettem a jól ismert házakat és tudtam, hogy ez a mi otthonunk. Anyu leparkolt és bevittük a csomagokat a házba. Ő készülődött a tárgyalásra, én felmentem a szobámba, bekapcsoltam a zenét és az ablakon keresztül néztem az utcát.
Mikor anyu elment itthonról én átmentem a legjobb barátnőmhöz.
Nagyon örült, hogy itthon vagyok. Kibeszéltük a történteket, hogy vele mi történt, és, hogy velem mi.
*pár óra után*
-Valaki csengetett.-jelentettem ki.
-Anyu majd kinyitja.-mosolygott Abby.
Pár perc után Mrs.Jones kiabált, hogy itt van anyu. Lefutottunk.
-Szia anyu. Milyen volt?-öleltem meg.
-Hello Mrs. Greenfield.-mosolygott Abbey.
-Szia kicsim.-ölelt vissza. Van egy jó hírem. Szia Abbey, régóta nem láttalak.-mosolygott.
-Igen? Mi az?-türelmetlenkedtem.
Anyu csak nevetett.
-Londonba költözünk.
-Úr isten!! Ez komoly?-örültem.
-Igen, ott lesz az új munka helyem, mert elköltöznek.
-Ez nagyon jó.-ugrottam anyu nyakába. Abbey -fordultam oda- minden szünetben meg tudlak látogatni és te is.-mosolygtam. Felcsillant a szeme.
-Mikor indulunk?-kérdeztem anyutól.
-Holnap.-mosolygott
-Oké és Abby is velünk tud jönni, mert nyári szünet van.
-Ez igaz. Jaj, és majdnem elfelejtettem, nem Bob bácsihoz költözünk, a munka helyem ad nekünk házat is.
-Ez még jobb.-mosolyogtam.
Abby anyukája is beleegyezett, hogy a lánya velünk jöjjön.
Felfutott, hogy készüljön a holnapra, majd mi is haza indultunk.
Mikor haza értünk összepakoltam a fontos dolgaimat-mert a többi cuccért később jövünk vissza-és beültem a TV elé.
Este enni nem tudtam, éjjel meg aludni nem, az izgatottságtól.
Reggel a kelleténél is korábban keltem fel. Felöltöztem és halkan csináltam reggelit. Mire végeztem anyu is felkelt.
Megettük a kaját és már indultunk is Abby-ékhez, utána Londonba. Azt a pár órát sokkal többnek éreztem, nagyon unalmas volt az út, de már alig vártam, hogy találkozhassak a barátaimmal. Kicsit megkönnyítette, hogy Abby is ott volt.
Mikor odaértünk egyszerre kiáltottuk, hogy 'Hello London' és én már kaptam is elő a telefonom, de eszembe jutott, hogy nem írhatom ki sehova, mert akkor nem lesz meglepetés.
Megkerestük az utcát és a ház számot ahol lakni fogunk. Mikor anyu leparkolt egy ház mellett, kiszálltunk a kocsiból és leesett az állunk, de anyu csak mosolygott, hiszen előre tudta milyen lesz.
Beléptünk letettük az előtérbe a bőröndöket és felfedeztük a házat. Abbey szobája az enyém mellett van ebbe a két hónapban. Mikor megtaláltuk a szobánkat felvittük a bőröndöket és kipakoltunk.
Ezután anyu mondta, hogy menjünk át a szomszédokhoz üdvözölni őket.
Át is mentünk. Anyu kopogtatott.
-Ki az?-szólt egy hang.
-Az új szomszédok.-válaszolt anyu.
Hallottuk, ahogy nyitják az ajtót. Egy mosolygós nőt pillantottunk meg, majd betessékelt minket. Nagy meglepetésemre Han futott le a lépcsőn, hogy ki vagy kik jöttek hozzájuk. Mikor meglátott egyszerre a nyakamba ugrott.
Mi, csajok felmentünk Han szobájába, anyuék lent maradtak a konyhába beszélgetni.
Han egyszerre meg akarta osztani a fiúkkal, hogy ideköltözünk, de lebeszéltem róla.
-Majd holnap átmegyünk hozzájuk.-magyaráztam
-Oké.-bólogatott Han és Abby is.
Gyorsan elment az idő és anyu szólt, hogy haza kell mennünk, de mondtam, hogy Han aludjon nálunk. Anyu bele egyezett.
Han összepakolta a cuccait és mentünk haza.
Éjjel sokáig fent voltunk és reggel későn keltünk. Megreggeliztünk, majd Han felhívta a fiúkat, hogy megyünk át hozzájuk, de persze azt nem mondta, hogy mi is megyünk.
Elköszöntünk anyutól, majd elindultunk a srácok háza felé.
Mikor odaértünk csengettünk és az ajtóban az összes tag ott állt. Mindenki a nyakamba ugrott.
-Sziasztok! Ennyire hiányoztam?-kérdeztem.
-Igen!-válaszolták egyszerre. És ki a a lány ott melletted?
-Ja igen, ő a legjobb barátnőm, Abby.
-Hello.-köszönt a lány.
-Szia!-mondták egyszerre.
-Chloe, azt hittem én vagyok a legjobb barátod.-hajtotta le a fejét Hazza, de tudtuk, hogy csak színészkedik.
-Jaj, attól még te is lehetsz az.-öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára, de közben mindenki nevetett.
Harold is felnevetett és betessékelt minket a házba.
Leültünk a kanapéra, de Harry Lou-t bökdöste és suttogott neki valami olyasmit, hogy 'Itt az idő, mondd el neki!'. Lou felállt és szólt nekem, hogy menjek vele. Elindultam utána, majd bementünk a szobájába. Láttam, amikor visszanéztem, hogy mindenki rám mosolyog, még Abby is.
Mikor beértünk a szobába Louis mondta, hogy üljek le, nem értettem, hogy mi történik.
-Már...már el szerettem volna mondani....hogy...-habogott.
-Hogy?-értetlenkedtem.
-Áh, nem lényeg.-legyintett és fel akart állni.
-De lényeg!-ültettem vissza.
-Jó jó..-ült vissza.
-Szóval?
-Hát...Chloe Lauren Greenfield....szeretlek.
A meglepettségtől nem jutottam szóhoz.
-Tehát te nem...
-Furcsa, de valahogy én is így érzek irántad, pedig csak egy hete ismerjük egymást.
Felcsillant a szeme, majd megcsókolt. Én viszonoztam.
-De...
-Igen?
-Honnan tudod a teljes nevem?
-Uhm....azt majd elmagyarázom.-kacsintott.
A szobából már kézen fogva jöttünk ki, mikor ezt meglátták mindenki tapsolt és mosolygott.
Leültünk egymás mellé a kanapéra és elmosolyodtunk, mikor láttuk, hogy Abby és Niall jól kijönnek egymással.

*Egy év múlva*

A repülő téren a padon ültünk Lou-val és vártuk a többieket. Először megérkezett Hazza, majd Liam és Zayn is. Mindegyiket megöleltem, majd vissza ültem a helyemre.
Eközben Hannah is megérkezett. Szorosan megöltem őt is.
-Niall és Abby?-kérdezte miközben leült egy szabad helyre.
-Nem tudom, még nem érkeztek meg.-válaszoltam.
Éppen abban a pillanatban jelentek meg az ajtóban kézen fogva.
Mikor odaértek, megöleltem őket.
-Mikor akartad elmondani?-súgtam oda Abbynek.
-Hát...-mosolygott.
-Oké, ne mondj semmit.-nevettem.
Egy kis idő múlva megjelent a fiúk menedzsere is.
-Na, fiatalok a gép készen áll. Go Amerika!
Elnevettük magunkat, majd felvettük a csomagjainkat és indultunk a  gép felé.
A csomagjainkat elpakolták és elfoglaltuk a helyünket.
A gép felszállt, mi elkiáltottuk magunkat:
'Amerika, jövünk!'
És most itt vagyok, a srácok koncertjén Amerikában, az Up All Night Tour egyik helyszínén. Ennyi az én történetem.

Chloe

Abby

Hannah

1D